Kiegészítés

Bonaparte Napóleon

2011-09-27T20:45:00.005+02:00

„Kis termetű, rövid lábú, eléggé izmos, vérmes, még harmincéves korában is szikár férfi volt, rendkívül szívós, mindig engedelmes testtel. Idegeinek érzékenysége és kifáraszthatatlansága bámulatos, reflexei villámgyorsan működtek, munkabírása nem ismert határt; akkor aludt el, amikor elhatározta. Agya a legtökéletesebbek közé tartozik: figyelme mindig éber, s fáradhatatlanul ragadja meg a tényeket és gondolatokat. Egész testéből és szelleméből csak úgy áradt az a leküzdhetetlen tett- és uralomvágy, amit nagyravágyásnak neveznek.”[1] – írta róla Georges Lefebrevre.

Napoleone Bounaparte[2] 1769. augusztus 15-én született Korzika szigetén, Ajaccióban.

Az apa francia nevelésben kívánta részesíteni fiát, ezért kerül majd államköltségen a brienne-i katonaiskolába. A sokgyermekes család nem tudta volna taníttatni másképpen a fiút.

Brinne-ben sem oldódik fel zárkózottsága, társtalanul él és ugyanolyan ingerlékeny, mint odahaza. Folyton a könyveket bújta, gyorsan és sokat olvasott. Kitűnő tanuló volt, legjobban a földrajzot és a matematikát szerette. Keralio tábornagy az iskola régi felügyelője a következő minősítést írta róla: „Buonaparte (Napoleone), született 1769. augusztus 15-én, magassága négy láb, tíz hüvelyk, tíz vonal (166 cm), elvégezte a negyediket. Szervezete erős, egészsége kitűnő. Engedelmes, becsületes és önérzetes, magatartása kifogástalan. A matematikában mindig kiváló volt. Történelmi és földrajzi ismeretei kielégítőek. Az irodalomhoz és művészetekhez nem sok érzéke van. Kitűnő tengerész lesz belőle.”[3] Egy másik vizsgáztató, aki jobb emberismerőnek látszik, így vélekedik róla: „uralkodni vágyó, zsarnoki hajlamú, konok jellem”[4].

Reynaud des Monts felügyelő az, aki a vizsgázókkal elbeszélget, úgy találja, hogy Napóleon kadétnak megvannak azok a képességei, hogy a párizsi Katonai Akadémián folytassa tanulmányait.

A tüzér-osztályba kerül. Matematikából továbbra is jeleskedik, de történelemből csak közepes, egészében véve gyöngébben teljesít, mint Brienne-ben. Itt se szeretik, tanárai visszariadnak tőle, embergyűlölőnek tartják. Egy évig tanul a párizsi hadapródiskolában, majd 1785. október 30-án kinevezték hadnagynak.

Szabadidejét most is olvasással tölti, főleg a hadtörténelem, matematika, földrajz és az útleírások érdeklik, de filozófiai műveket is olvas. Egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy katonaként a tüzérség érdekli a legjobban.

1789-ben a forradalom kitörése után a rendkívül becsvágyó és tehetséges tiszt visszatér Korzikára, ahol a helyi politikába ártotta magát, nem sok sikerrel. A családnak végül 1793-ban nincstelenül kellett Franciaországba menekülni. És ekkor kezdődik Napóleon üstökösszerű pályafutása.

Toulon akkor angol kézen volt, de a Napóleon által vezérelt tüzérség révén sikerült visszafoglalni. A touloni győzelem különleges helyet foglal el Bonaparte pályafutásában, mivel ekkor figyeltek fel rá, és ekkor ismerte meg a nevét Párizs.

Auguste Robespierre szemtanúja volt ennek az eseménynek, s Párizsba küldött jelentésében részletesen beszámolt a történtekről, melyek eredménye: 1794. január 14-én Bonaparte Napóleont tábornokká nevezték ki.

A jakobinus diktatúra bukása után azonban ő maga is veszélybe került, és a szerencsésen indult pályafutása hirtelen megrekedt. Mivel a Közjóléti Bizottság egy gyalogos ezred élére kívánta állítani – tüzér lévén – inkább benyújtotta lemondását.

1795 augusztusában újra szolgálatba léphet a Carnot által alakított Közjóléti Bizottságnál, a térképészeti osztályon.

A sors azonban újra kegyes volt vele. 1795 őszén monarchista felkelés robbant ki, és Paul Barras, a francia direktórium legbefolyásosabb tagja, az ország első embere őt bízta meg az ellenállás megszervezésével.

1795. október 5-e talán még nagyobb jelentőségű dátum Napóleon életében. Amikor a lázadók rohamra indultak Napóleon a stratégiai helyeken elhelyezett ütegeivel beleágyúzott a túlerőben lévő tömegbe, s a lázadás összeomlott, ő pedig megkapta a belföldi erők főparancsnoki tisztét. Ettől fogva Barras támogatását élvezte, olyannyira, hogy az ő volt szeretőjét, Joséphine de Beuaharnais-t vette feleségül 1796. március 9-én.

Két nappal az esküvő után Itáliába indult, ahol demoralizált, rongyos seregét a busás zsákmány reményének felcsillantásával hetek alatt „összerázta” és tönkreverte az osztrákokat. A csatatéren bátorságról, a tárgyalóasztalnál diplomáciai és politikai érzékről tett tanúságot.

A féltékeny direktórium 1798-ban Egyiptomba küldte az angolok ellen. Napóleon elfoglalta Kairót, megszervezte a közigazgatást, majd villámgyorsan visszatért Franciaországba titokban. Ennek az volt az oka, hogy véletlenül megtudta, hogy Ausztria, Anglia, Oroszország, Nápoly újra hadat üzent Franciaországnak. Azt is megtudta, hogy Szuvorov Itáliában legyőzte a franciákat. Értesült arról is, hogy hazájában teljes fejetlenség uralkodik, s a gyengekezű, határozatlan direktóriumot a többség gyűlöli.

1799. november 10-én államcsínnyel átvette a hatalmat. A világtörténelem legügyetlenebb államcsínye csak azért sikerülhetett, mert az emberek többsége elvesztette bizalmát, az országot zűrzavarba taszító direktóriumban.

1802-ben örökös konzullá, 1804-ben császárrá választatta magát, a koronát 1804. december 2-án helyezte -VII. Pius pápa jelenlétében- saját fejére.

Bonaparte a tőle megszokott eréllyel és lendülettel csinált rendet. Centralizált közigazgatást épített ki, a megyék élére prefektusokat állított, polgári törvénykönyve – Code Civil –módosításokkal ma is hatályban van, és világszerte átvették. Intézkedett a központi bank felállításáról, szigorú adórendszert vezetett be, megteremtette a belpolitikai stabilitást, konkordátumban rendezte az állam és az egyház kapcsolatait, egyszóval létrehozta a modern államot.

Közben a zseniális hadvezér sorra verte meg az ellene létrejött koalíciókat, győzelmet aratott Ulmnál és Austerlitznél (1805), Jénánál (1806), Friedlandnél (1807), Wagramnál (1809). A hatalmának tetőfokára érkezett császár dinasztia alapításáról álmodozott, ezért elvált Joséphine-től és Mária Lujzát, I. Ferenc osztrák császár lányát vette feleségül. 1811-ben megszületett fia, a Sasfiók, akit római királlyá nevezett ki.

1812-ben azonban elkövette élete legnagyobb hibáját, amikor a világ addigi legnagyobb és legerősebb hadserege, a Grande Armeé élén megtámadta Oroszországot. A vállalkozás kudarccal zárult.

1813-ban az ellene létrehozott hatodik koalíciótól Lipcsénél, a népek csatájában vereséget szenvedett, így 1814. április 4-én le kellett mondania. Császári címét ugyan megtarthatta, de Elba szigetére száműzték.

Elbáról merész elhatározással megszökött, és 1815. március 1-jén visszatért Franciaországba. Ez volt az úgynevezett „száznapos uralom”.

Egész Európa ellene vonult, s utolsó csatájában Waterloonál vereséget szenvedett. 1815. június 22-én másodszor is lemondott a trónról. Ezúttal az Atlanti-óceán közepén lévő Szent Ilona szigetére száműzték. Itt halt meg 1821. március 5-én.

[1] Georges Lefebvre: Napóleon. Gondolat Kiadó. Bp., 1975. 71-72.

[2] Napóleon eredetileg használt olasz neve. Dolgozatomban a magyarosított Napóleon formát

használom.

[3] André Castelot: Napóleon. Európa Kiadó. Bp., 1999. 14-15. (továbbiakban: Castelot)

[4] Castelot 15.

Az athéni nevelés

2009-12-30T19:48:00.002+01:00

6-7 éves korukig az athéni gyermekek otthon, elkülönített lakrészekben éltek, ahol kizárólag nők és más gyerekek laktak. A fiúk ezután iskolába jártak, míg a lányok továbbra is elkülönítve éltek, de formális nevelésben nem részesültek. A tehetős polgárok gyerekeit rabszolgák kísérték az iskolába, ezek voltak az úgynevezett "pedagoigoszok".

A tanárok függetlenek voltak, akiket a szülők fizettek; olvasni, írni és számolni tanították a gyerekeket, illetve Homérosz és Hésziodosz írásaiból tanultattak meg velük részleteket kívülről. A zenei tanulmányok is fontosak voltak, csakúgy, mint a tornaórák, melyek a palaisztrákban (gyakorlóhely) zajlottak, s ahol a fiúk az atlétika alapgyakorlatait sajátították el. 15 éves korukban a fiúk gümnaszionokba kezdtek járni, ahol filozófusokkal folytattak rendszeres beszélgetéseket, s az atlétikát gyakorolták, ami egyben katonai szolgálatra való felkészülést is jelentett. A kétéves tanfolyam után, melynek végén a fiúból ephebe, azaz ifjú vált, megkezdődött a fiatalemberek katonai kiképzése, miközben gyakran tovább jártak a gümnaszionba is.

Hammurápi törvényei

2009-10-11T19:58:00.002+02:00

Hammurápi legnagyobb alkotása "törvénykönyve" volt, mely a Gilgames-eposz mellett az ókori Mezopotámia legfontosabb írásos emléke. A törvények egy 2,25 m magas fekete sztélére vésve maradtak ránk.
A szöveg három, jól elkülöníthető részből áll. A bevezetésben az uralkodó leírta, hogy királyságát az istenektől kapta. A következő rész arról szól, hogy a király az igazság forrása. Hatalmát azért kapta, hogy az "erős ne nyomja el a gyengét". Végül felsorolta azokat a jótéteményeket, amelyekben a városokat részesítette.
Ezután következnek a törvénycikkek, amelyeknek többsége úgynevezett "igazságos ítélet". Ez azt jelenti, hogy valójában nem voltak kötelező érvényűek a bíróságok számára. Minden cikkely két részből áll, az első, a "ha" kezdetű az eset körülményeit írja le, a második tartalmazza az ítéletet.
A befejező rész ismét Hammurápi uralmának isteni jellegét, törvényei igazságos voltát hangsúlyozza.
Hammurápi a "szemet szemért, fogat fogért" elvet alkalmazta. Ezt a barbár törvénykezési elvet nevezzük lex talió-nak (az azonos megtorlás elve).
Mai fogalmak szerint a Hammurápi-sztélé polgári törvénykönyv.

A Grande Armée

2009-09-27T20:05:00.005+02:00

Napóleon nagy létszámú, francia és külföldi csapatokból álló seregét nevezte egy levelében 1805-ben "Grande Armée"-nak. A Grande Armée katonái - csak a franciákra vonatkozik - 19. életévüket betöltött, nőtlen fiatalemberek voltak, akiknek az 1798 szeptemberében a katonai összeírásról elfogadott törvény értelmében "sorkatonai szolgálatot" kellett teljesíteniük mindaddig, amíg a körülmények szükségessé tették. 1804 és 1815 között 2.200.000 férfit soroztak be ily módon. A minimális testmagasságot 155 cm-ben szabták meg, s a robosztus testalkat számos, ekkoriban ismertté vált orvosi ellenjavallat mellett is elég volt ahhoz, hogy valakit besorozzanak.

A Grande Armée három részből állt: a gyalogságból (elsősorban ez fogadta be a sorkatonákat), a lovasságból (huszárok, vadászok, dragonyosok, ulánusok, vértesek és karabélyosok) és a tüzérségből, melynek ágyúi több mint ezer méterre voltak képesek kilőni hatkilós golyóikat. Ezt a hatalmas hadat, amikor útra kelt, kiegészítették a tábori csendőrséggel, melynek a rend fenntartása volt a feladata, a műszaki csapatokkal, melynek az előrehaladáshoz szükséges munkákat kellett elvégezniük, és a trénnel, amely a felszerelést szállította. A Grande Armée része volt a császári gárda is, mely a hadsereg "arisztokráciája" volt. A gárdába a legjobb, legdaliásabb, a császár iránt a legnagyobb odaadást tanúsító katonák kerülhettek be.

A Grande Armée irányítása a 26 marsall, 2400 tábornok és több ezernyi ezredes feladata volt.

A magyarság hadviselése

2009-07-23T11:42:00.002+02:00

Bölcs Leo: Taktika XVIII. fejezet

(47.) Rettenthetetlenül veszik szemre a nekik kedvező alkalmat és nem annyira kézre vívott harczczal és hadaik erejével iparkodnak az ellenségen győzelmet venni, hanem csalogatják és meglepni szeretik és a szükségesek megszerzésében korlátolják.
(48.) Fegyverük pedig kard, pánczél, íjj és kopja; így a csatában legtöbbje kétféle fegyvert visel, a vállán a felfelé álló kopját hordva, az íjjat pedig kezében fogva s mindkettőt ugy használva, a hogy éppen szüksége van rá; ha azonban üldözik őket, az íjjaiknak veszik nagyobb hasznát.
(49.) De nem csak ők maguk öltenek fegyvert, hanem előkelő embereik lovaikat elül vassal vagy nemezzel vértezik.
(50.) Nagy igyekezetet és gyakorlatot fordítanak a lóhátról való nyilazásra.
(53.) Előörseiket egymástól nagy távolságban állítják fel, hogy könnyűszerrel meg ne lephessenek.
(54.) Csatában harczi rendjöket nem három osztályban állítják fel, mint a rómaiak, hanem megkülönböztetett részekben, drungusokká (dandár) kötvén össze egymással e részeket. Ezek egymástól kis közök által választvák el, ugy, hogy csak egy csatarend képét mutatják.
(55.) A harczi renden kívül tartogatják tartalék haderejöket, melyet leshelyre rendelnek azok ellen, kik gondatlanul állítják fel seregöket, vagy pedig a szorongatott seregrész támogatására tartják. Málhájuk a hadi rend mögött van, közel vagy jobbra vagy balra a harczi rendtől, körülbelül egy vagy két római mérföldnyire; nála is kevés fedezetet hagynak.
(56.) Gyakran harczirendjük hátában, illetőleg mögötte, annak fedezésére, tartalék lovassorokat is állítanak fel. A csatarend mélységeit, vagyis a tagokat korlátlanul mélyen alkotják azért a csatarend vastag legyen, inkább mélységére lévén gondjuk; s egyenletesnek és zártnak alkotják a homlokot.
(57.) Jobbára a távolból való harczban és a lesvetésben lelik kedvöket, továbbá az ellenség bekerítésében, a színleg való meghátrálásban, visszafordulásokban, - s a taxisok megszaggatásában.
(58.) Ha egyszer ellenfelöket megszalasztani sikerült, a többit másodrendinek tartják, kiméletlenül szorítják, s az üldözésen kívül egyébre sincs gondjuk. Mert nem elégednek meg - miként a rómaiak s a többi népek - a mérsékelt üldözéssel s az ingó jószág rablásával, hanem addig-addig üldöznek, míg csak az ellenséget teljességgel meg nem bomlasztották; s erre minden utat-módot felhasználnak.
(59.) Ha pedig történetesen az üldözőbe fogott ellenség erősségbe veszi vala magát, azon vannak, hogy behatóan kifürkésszék a szükségesekben, s pedig mind lovakban, mind az emberekben való fogyatkoztatát, és egész erejőket arra fordítják, hogy ezekben megszükitve az ellenséget, föléje kerekedjenek, vagy pedig inyök szerént való egyességre birják, ugy, hogy eleinte könnyebben teljesíthető dolgokat kívánnak, majd meg, ha nekik az ellenség hozzájárulását fejezete ki, másnémü nagyobb feltételeket terjesztenek elő.

A hunok

2009-07-23T11:38:00.002+02:00

A 420 körüli években minden eddiginél hatalmasabb ellenfél érkezett a kelet határokhoz: a hunok. A számtalan népből álló hun törzsszövetség központja a Kárpát-medence lett, így közvetlenül szomszédságba került Rómával. A birodalom virágzása Attila (434-453) idejére tehető. Az ekkor már nehéz lovassággal is rendelkező hun sereg támadásait keleti irányba kezdte, ám II Theodosius keleti császár pénzzel és ügyes diplomáciával elhárította ezeket. Ekkor a hunok nyugat felé fordultak. Róma trónján ez idő tájt a gótoktól hazatért Galla Placidia fia, III. Valentinianus ült, helyette azonban a pannoniai főparancsnok, Aetius kormányzott. Ő belátta, csak a római fegyverek erejével nem győzhet, ezért megpróbált barbár szövetségeseket szerezni. Dolga nem volt igazán nehéz, hisz a már letelepült germánok számára a hunok éppúgy barbároknak számítottak, mint ők egy nemzedékkel korábban a rómaiaknak.

Ammianus Marcellinus, a kor kitűnő történetírója így jellemezi a hunokat: "Ez a tettrekész és korlátozást nem tűrő emberfajta, mely csak úgy égett a mások dúlásának szörnyű vágyától, a szomszédos népeket végigrabolván és gyilkolván, ... hatolt előre..."
A Galliába betörő hunok azonban szinte minden, a birodalmat féltő néppel szembetalálták magukat a catalaunumi csatamezőn. A 451-ben zajlott "évszázad ütközetét" Aetius nyerte, s a hunok elvonultak a csatatérről. Két esztendővel később Attila meghalt, s állama bomlásnak indult. A Nyugatrómai Birodalomnak fellélegzett.

Nagy Konstantin és az egyház

2009-07-23T11:27:00.003+02:00

Konstantin egyenrangú vallásként ismerte el a kereszténységet, és ezzel fontosabb részt vállalt jövőjének megformálásából, mint bármely más világi ember. Ezért nevezték "tizenharmadik apostol"-nak. Személyes viszonya azonban a kereszténységhez igen bonyolult volt. Mint oly sokan a kései ókorban, ő is a monoteizmus elfogadására hajló légkörben nőtt fel, és élete végére meggyőződéses hívő lett (csak halálos ágyán vette fel a keresztséget, de ez akkoriban nem volt ritka a keresztények között).

Hitét azonban a félelem és a remény táplálta, mert az az isten, akit ő imádott, az erő, a hatalom istene volt. Eleinte a napistennek hódolt, akinek jelét viselte, s akinek kultusza immár hivatalosan kapcsolódott a császár személyéhez. Ezután a hagyomány szerint a Maxentius elleni, a Mulvius hídnál vívott ütközet előestéjén egy álomlátás sugallatára megparancsolta katonáinak, hogy kellő tisztelettel adózva a láthatatlan istennek is, fessék pajzsukra Krisztus monogramját.
A csatát megnyerte, és ezután - bár a nyilvánosság előtt továbbra is fenntartotta a napkultuszt - egyre inkább kedvezett a keresztényeknek és istenüknek. A kerszténység iránti lelkesedésének jele volt a 313-ban kibocsátott türelmi rendelet, melyet a birodalom vezetői a Konstantinnal kötött megállapodás szerint adtak ki Milánóban (milánói ediktum).
Az ediktum visszaadta a keresztényeknek javaikat, és egyenjogúságot biztosított a vallásuknak. A császár tekintélyes javakat adományozott az egyháznak, főként a rómainak. Konstantin egyre inkább kezdte afféle isten szolgájának tekinteni önmagát, és ez döntő szerepet játszott a birodalmi hivatal későbbi fejlődése szempontjából.
Úgy érezte, az Úr színe előtt ő a felelős a mind nyíltabban és egyértelműbben támogatott keresztény egyház jólétéért. 320 után a pénzérméken már nem jelenik meg a Nap, és a katonáknak kötelező részt venni az egyházi ceremóniákon Másfelelől a császár mindig tekintettel volt pogány alattvalói érzékenységére is. Bár később elvette szentélyeik aranykincseit, pompás keresztény templomokat építtetett és kedvezményekkel támogatta a megtérést, de türelmes maradt a régi kultuszok iránt is.

Települések Pannóniában

2009-07-23T11:19:00.002+02:00

Pannonia provincia fontosabb települései:

Ad Flexum (Mosónmagyaróvár)
Alba Regia (Székesfehérvár)
Alisca (Szekszárd)
Alta Ripa (Tolna)
Aquincum (Óbuda)
Arrabona (Győr)
Brigetio (Szőny)
Campona (Nagytétény)
Cirpi (Dunabogdány)
Contra-Aquincum (Pest)
Contra Constantiam (Dunakeszi)
Dotis (Tata)
Gorsium Herculia (Tác)
Intercisa (Dunaújváros)
Matrica (Százhalombatta)
Quadrata (Lébény)
Sala (Zalalövő)
Savaria (Szombathely)
Scarbantia (Sopron)
Solva (Esztergom)
Sopianae (Pécs)
Ulcisia Castra (Szentendre)
Valcum (Fenékpuszta)
Vicus Teuto ( Budaörs )
Vindobona (Bécs)

Utak, úthálózat Pannoniában

2009-07-23T11:09:00.002+02:00

A Pannónia területén áthaladó birodalmi utak közül a két legfontosabb, legforgalmasabb a Borostyánút és a Duna mentén haladó Hadiút volt. A Borostyánút az észak felől Itáliába szállított kedvelt és népszerű féldrágakőről, a borostyánkőről kapta a nevét, és elsősorban kereskedelmi útvonal volt. A Hadiút, mint neve is mutatja, elsősorban katonai célokat szolgált. Az első római városok is ezek mentén alakultak ki Pannóniában: Savaria (Szombathely), Scarbantia (Sopron), Aquincum (Óbuda). Fontos volt, hogy az út keresztülhaladjon a településen, mivel az úton lévőknek védelmet, szállást, élelmet jelentett egy-egy város, a városlakóknak pedig új árukat hoztak a kereskedők.

A Borostyánút és a Hadiút három oldalról úgyszólván bekerítette a provinciát. A Borostyánút az Adriai-tenger északi partjáról indult, és Savarián és Scarbantián keresztül a Duna-partjáig (és Tovább északra) futott. Ezt az utat keresztezte a Hadiút. A provincia belsejét is behálózták az utak. Külön út kötötte össze Saváriát Aquincummal, Sopianaét (Pécset Brigetióval (Szőnnyel) és a Balatont is megkerülte mindkét oldalról egy-egy út.

Szombathelyen sikerült feltárni a Borostyánút egy részét. Az út szabálytalan sokszög alakú, hatalmas bazaltlapjaiban még a kocsikerekek által kivájt keréknyomok is megfigyelhetőek.

A római vallás

2009-07-23T11:02:00.002+02:00

A hódító háborúk során a rómaiak más népek vallásait is megismerték. Különösen nagy hatással volt vallási elképzeléseikre az etruszkok és görögök vallása. Úgy gondolták, hogy bárhonnan érkezik az isteni segítség, soha nem árthat: egyetlen másik nép isteneit sem akarták magukra haragítani. A vallásosság nem érzelmeken, nem mély hiten alapult. A vallásos élet inkább kötelességteljesítést jelentett, meghatározott szertartások elvégzését, ünnepeket, áldozatokat -, ellenszolgáltatások fejében. Az emberek a bajok elhárítását, segítséget vártak az istenektől, ezért mutattak be nekik áldozatokat, ezért imádkoztak hozzájuk. A legfontosabb görög-római istenek a következők voltak:

Zeusz = Jupiter

Héra = Juno

Athéné = Minerva

Artemisz = Diana

Hermész = Mercurius

Poszeidón = Neptunus

Arész = Mars

Aphrodité = Vénusz

Apollón = Apollo

Héphaisztosz = Vulcanus

Démétér = Ceres

Dionüszosz = Bacchus/Liber

Veszta = Hestia

Hádész = Pluto

Erósz = Ámor

A hónapok elnevezése

2009-07-23T10:53:00.003+02:00

Hónapjaink nevei latin eredetűek. A rómaiak a városalapító Romulusnak tulajdonították az év felosztását hónapokra. A legkorábbi időkben még csak tíz hónap volt a naptárban. A téli időszaknak (január, február) nem volt neve. A hagyomány szerint az egyik etruszk király, Numa Pompilius emelte a hónapok számát tizenkettőre, ő toldotta meg az évet január és február hónapokkal. Ettől kezdve lett január az év első hónapja.

Január: nevét Janus Istenről, a kezdet és a vég kétarcú istenének nevéről kapta

Február: a februare = tisztítani szóból származik az elnevezés, a hónap ünnnepeire az engesztelő, megtisztító szertartások voltak jellemzőek, a rómaiak ezekkel igyekeztek elűzni az ártó szellemeket és démonokat

Március: Mars hadistenről elnevezett hónap, a hadrakelés ideje

Április: az aprire = kinyitni szóból származik az elnevezés; ekkor jött el a tavasz, a kikelet; Aphrodité istennő volt a hónap védnöke

Május: vagy a nagyobb, idősebb jelentésű maius szóból származik az elnevezés, vagy Maiáról, a föld termékenységének istennőjéről kapta a nevét

Június: vagy a fiatalabb junior szóból származik az elnevezés, vagy Juno istennőről kapta a nevét

Július: a hetedik hónapot, amely korábban az ötödik volt, és egyszerűen a quintilis = ötödik nevet viselte, Kr.e. 44-ben nevezték el júliusnak Julius Caesar tiszteletére, akinek ebben hónapban volt a születésnapja

Augusztus: korábbi neve sextilis volt, vagyis hatodik hónap, majd Augustusról nevezték el annak emlékére, hogy az első konzulságát és kimagasló győzelmeit ebben a hónapban érte el

Szeptember: septem = hét; a hetedik hónap

Október: octo 7 nyolc; a nyolcadik hónap

November: novem = kilenc; a kilencedik hónap

December: decem = tíz; a tizedik hónap

Hadiállapotba kerülés eseményei 1917-1918

2009-07-22T18:00:00.001+02:00

Hadiállapotba kerülés eseményei

Időpont	Ki	Kinek	Mód
1917. febr. 3.	USA	Németország	diplomáciai viszony megszakítása
ápr. 6.	USA	Németország	hadiállapot deklarálása
ápr. 8.	Kuba és Panama	Németország	hadiállapot deklarálása
ápr. 9.	Ausztria-Magyarország	USA	diplomáciai viszony megszakítása
ápr. 9.	Kuba és Panama	Németország	diplomáciai viszony megszakítása
ápr. 12.	Brazília	Németország	diplomáciai viszony megszakítása
ápr. 13.	Bolívia	Németország	diplomáciai viszony megszakítása
ápr. 20.	Törökország	USA	diplomáciai viszony megszakítása
ápr. 27.	Guatemala	Németország	diplomáciai viszony megszakítása
máj. 17.	Honduras	Németország	diplomáciai viszony megszakítása
máj. 20.	Libéria	Németország	diplomáciai viszony megszakítása
máj. 21.	Nicaragua	Németország	diplomáciai viszony megszakítása
jún. 5.	Haiti	Németország	diplomáciai viszony megszakítása
jún. 11.	San Domingo	Németország	diplomáciai viszony megszakítása
jún. 27.	Görögország	Németország és Bulgária	hadiállapot deklarálása
jún. 30.	Görögország	Ausztria-Magyarország	hadiállapot deklarálása
júl. 28.	Sziám	Németország, Ausztria-Magyarország	hadiállapot deklarálása
aug. 4.	Libéria	Németország	hadiállapot deklarálása
aug. 14.	Kína	Németország	hadiállapot deklarálása
aug. 21.	Kína	Ausztria-Magyarország	hadiállapot deklarálása
szept. 1.	Costa Rica	Németország	diplomáciai viszony megszakítása
okt. 7.	Uruguay és Peru	Németország	diplomáciai viszony megszakítása
okt. 25.	Brazília	Németország	hadiállapot deklarálása
dec. 7.	USA	Ausztria-Magyarország	hadiállapot deklarálása
dec. 8.	Ecuador	Németország	diplomáciai viszony megszakítása
dec. 11.	Panama	Ausztria-Magyarország	hadiállapot deklarálása
dec. 16.	Kuba	Ausztria-Magyarország	hadiállapot deklarálása
1918. ápr. 30.	Guatemala	Németország	hadiállapot deklarálása
máj. 8.	Nicaragua	Németország, Ausztria-Magyarország	hadiállapot deklarálása
máj. 23.	Costa Rica	Németország, Ausztria-Magyarország	hadiállapot deklarálása
jún. 19.	Honduras	Németország	hadiállapot deklarálása
júl. 13.	Haiti	Németország	hadiállapot deklarálása

Hadiállapotba kerülés eseményei 1915-1916

2009-07-22T17:56:00.002+02:00

Hadiállapotba kerülés eseményei

Időpont	Ki	Kinek	Mód
1915. máj. 23.	Olaszország	Ausztria-Magyarország	hadüzenet
máj. 24.	Németország	Olaszország	diplomáciai viszony megszakítása
jún. 3.	San Marino	Ausztria-Magyarország	hadüzenet
aug. 17.	Olaszország	Törökország	hadüzenet
okt. 5.	Oroszország	Bulgária	diplomáciai viszony megszakítása
okt. 6.	Franciao., Nagy-Britannia	Bulgária	diplomáciai viszony megszakítása
okt. 14.	Bulgária	Szerbia	hadüzenet
okt. 14.	Olaszország	Bulgária	diplomáciai viszony megszakítása
okt. 15.	Nagy-Britannia	Bulgária	hadiállapot deklarálása
okt. 16.	Franciaország	Bulgária	hadiállapot deklarálása
okt. 19.	Olaszország	Bulgária	hadiállapot deklarálása
okt. 20.	Oroszország	Bulgária	hadiállapot deklarálása
1916. márc. 9.	Németország	Portugália	hadiállapot deklarálása
márc. 13.	Ausztria-Magyarország	Portugália	diplomáciai viszony megszakítása
márc. 15.	Ausztria-Magyarország	Portugália	hadiállapot deklarálása
aug. 26.	Olaszország	Németország	hadüzenet
aug. 27.	Románia	Ausztria-Magyarország	hadüzenet
aug. 28.	Németország	Románia	hadüzenet
aug. 30.	Törökország	Románia	hadüzenet
aug. 31.	Bulgária	Románia	hadüzenet
nov. 26.	Görögország	Németország, Bulgária	diplomáciai viszony megszakítás

Hadiállapotba kerülés eseményei 1914

2009-07-22T17:48:00.003+02:00

Hadiállapotba kerülés eseményei

Időpont	Ki	Kinek	Mód
1914. júl. 23.	Ausztria-Magyarország	Szerbia	ultimátum
júl. 24.	Japán	Ausztria-Magyarország	diplomáciai viszony megszakítása
júl. 25.	Ausztria-Magyarország	Szerbia	diplomáciai viszony megszakítása
júl.28.	Ausztria-Magyarország	Szerbia	hadüzenet
okt. 31.	Franciao., Nagy-Britannia	Törökország	diplomáciai viszony megszakítása
aug. 1.	Németország	Oroszország	hadüzenet
aug. 2.	Olaszország	Németország, Ausztria-Magyarország	semlegesség deklarálása
aug. 2.	Németország	Belgium	ultimátum
aug. 3.	Németország	Franciaország	hadüzenet
aug. 3.	Románia	Németország, Ausztria-Magyarország	semlegesség deklarálása
aug. 4.	Nagy-Britannia	Németország	hadüzenet
aug. 4	Németország	Belgium	hadiállapot beállása
aug. 4	Nagy-Britannia	Németország	ultimátum
aug. 5.	Ausztria-Magyarország	Oroszország	hadüzenet
aug. 5.	Montenegró	Ausztria-Magyarország	hadüzenet
aug. 6.	Szerbia	Németország	hadüzenet
aug. 8.	Montenegró	Németország	hadüzenet
aug. 12.	Franciao., Nagy-Britannia	Ausztria-Magyarország	hadüzenet
aug. 19.	Japán	Németország	ultimátum
aug. 23.	Németország	Japán	diplomáciai viszony megszakítása
aug. 23.	Japán	Németország	hadiállapot deklarálása
aug. 25.	Japán	Ausztria-Magyarország	hadiállapot deklarálása
aug. 27.	Ausztria-Magyarország	Belgium	hadüzenet
nov. 3.	Oroszország	Törökország	diplomáciai viszony megszakítása
nov. 5.	Franciao., Nagy-Britannia	Törökország	hadüzenet
nov.12.	Törökország	Franciao., Nagy-Britannia, Oroszország	hadüzenet

Az első diplomás nő

2009-07-22T10:08:00.002+02:00

Hugonnai Vilma 1847. szeptember 30-án született Nagytétényben, grófi család ötödik gyermekeként. A család öt gyermekének nevelésével nevelőnők, házitanítók foglalkoztak, édesanyjuk súlyos tüdőbaja miatt óvatosan érintkezett velük. Majd a pesti Prebstel Mária leánynevelő intézetének lett bentlakásos tanulója. Ez az iskola állt az akkori leánynevelés legmagasabb szintjén, ennél tovább senki sem léphetett.

Alig 18 évesen férjhez ment Szilassy György földbirtokoshoz, s e házasságból három gyermeke született. E házasság nem lett szerencsés: a jelentős könyvtárral rendelkező Szilassy család sarja nemigen érdeklődött a szellemi dolgok iránt. Ez lett az a szakadék, amely végül a házasság felbomlásához vezetett.
Jókai Mór lapjában, a Hon-ban 1869-ben cikk jelent meg, hogy Svájcban a nők is járhatnak egyetemre. Vilma hosszú, keserves alkudozásba kezdett férjével, aki hallani sem akart felesége egyetemi tanulmányairól.A viták következtében depressziós állapotba került, végül abban egyeztek meg, hogy minden anyagi támogatás nélkül beiratkozhat az orvosi karra.
1872-ben 25 évesen lett a zürichi egyetem orvosi fakultásának hallgatója. Spártai körülmények között, hónaposszobákban, tejből, rozskenyérből és gyümölcsökből álló étrenden élt. A nyári szünetben asszisztensként dolgozott az egyetemen.
1879. február 3-án védte meg disszertációját (Das erste Hundert Croupoperations in Zürich). Végzése után az egyetem sebészeti klinikáján dolgozott, majd egy alapítványi kórházban töltött egy évet. Végül 1880 februárjában tért haza, de diplomájának hazai elismertetése rendkívüli akadályokba ütközött.
1881. március 31-én letette a hazai egyetemi tanulmányokhoz feltétlenül szükséges érettségi vizsgát. Ezután 1882 májusában kérvényt adott be – melyet a pesti orvostanár kar támogatott – Trefort Ágoston vallás- és közoktatási miniszterhez diplomájának magyarországi elfogadásához, de ezt a miniszter megtagadta. Vilma időközben elvált Szilassytól, családja fenntartásához pénzre volt szüksége. Mivel orvosként nem praktizálhatott, letette a szülésznői vizsgát.
Hugonnai Vilma helyzete nem volt könnyű: hivatalosan szülésznőként működött, betegek sokaságát kezelte, amely munkára "rákényszerült", hiszen ebből a pénzből tartotta fenn családját. Ebben az időben írta "A nők munkaköre" című tanulmányát, amelyben a nők számára is kedvező iskolareform mellett foglalt állást, de minden olyan szervezkedésben részt vett, amely a nők egyenjogúsítását tűzte célul.
1887-ben férjhez ment Wartha Vince jeles vegyészhez, műegyetemi tanárhoz, amely házasságból született 1888-ban Vilma nevű leánya. Wartha kérésére ugyan felhagy szülésznői gyakorlatával, figyelmét és erejét elméleti kérdésekre összpontosította. Ezekben az években sem adta fel oklevelének elismertetését, bár már mint az egész női társadalom problémája jelentkezett. 1895-ben királyi rendelettel lehetővé vált Magyarországon is a nők egyetemi tanulmánya, így 1896. február 10-én újból kérte az uralkodótól zürichi oklevelének elismertetését. Erre 1897. május 14-én kerülhetett sor, amikor Budapesten orvosdoktorrá avatták.
Ezután már hivatalosan is végezhetett magángyakorlatot, elsősorban női és szegénybetegekkel foglalkozott. Tudományos érdeklődése a gyermeknevelésre, a nők és gyermekek egészségvédelmére, a nők ipari foglalkoztatásának kérdéseire, a nők képzésére összpontosult.
A világháború kitörésekor elvégzi a katonaorvosi tanfolyamot és megszervezi az orvosnők hadiorvosi szolgálatát. 1922. március 25-én hunyt el Budapesten

Olvasásra ajánlom: Kertész Erzsébet: Vilma doktorasszony c. könyvét

Szőlőtermelők réme, a filoxéria

2009-07-22T10:03:00.002+02:00

A filoxéra, (szőlőtetű, a levéltetvek közé tartozó, a szőlő gyökerein élősködő rovar) az l860-as években, Amerikából érkezve jelent meg Európában, óriási pusztítást okozva a szőlőterületekben. Korzikán, Franciaországban, Spanyolországban, Portugáliában, Dél-Németországban, majd Ausztriában is jelentkezett. Magyarországon l874-ben, a Földművelési Ipari és Kereskedelmi miniszter országos felhívásából szereztek róla tudomást. A phylloxera vastatrix (levélszárító-pusztító) több ismert változatából nálunk a szárnyatlan alakja telepedett meg a szőlőgyökereken, s olyan intenzitással szívta el a növénytől a tápláló nedveket, hogy a szőlő levelei gyorsan kezdtek sárgulni, majd elszáradtak, a szőlőtőke kipusztult. Már a következő évben, Pancsova térségéből érkeztek az első megbetegedésekről szóló hírek. A fertőzés lokalizálására hozott szigorú intézkedések sajnos nem hoztak eredményt, így a fertőzött szőlővesszőkkel igen gyorsan elterjedt az egész ország területén. Egyrészt a délről (Pancsova irányából) érkező fertőzésről beszélhetünk, másrészt a nyugatról, Ausztriából meginduló terjedést figyelhetjük meg. A birodalom Klosterneuburgi szőlővesző értékesítési és szőlészeti központjából, a magyarországi eladások útján rengeteg, fertőzött szőlővessző került be magyar területre.

Az l896-os felmérések, amelyek a Vallás és Közoktatási Minisztérium által szorgalmazott kérdőívezések alapján készültek, és l897-ben kerültek nyilvánosságra, szörnyű állapotokat tükröztek. A legtöbb magyar borvidéken 40-60%-os veszteséget is elkönyvelhettek, de nem volt jobb a helyzet Európa többi országában sem.

Közös ügyek - hadügy

2009-07-22T09:38:00.002+02:00

A közös ügyek között sajátos színfoltot képviselt a hadügy, mert Ferenc József számára, érthető okokból, a hadsereggel összefüggő kérdések különös jelentőséggel bírtak. A XII. törvénycikk a közös védelem külügy melletti másik eszközeként nevezi meg, s a 11.§-ban kijelenti: "Ő felségének a hadügy körébe tartozó alkotmányos fejedelmi jogai folytán mindaz, ami az egész hadseregnek és így a magyar hadseregnek is, mint az összes hadsereg kiegészítő részének egységes vezérletére és vezényletére és belszervezetére vonatkozik. Ő felsége által intézendőnek ismertetik el." E tekintetben tehát a közösügyes elképzelés helyett a birodalmi érvényesült, s az országgyűlés az uralkodói rezervátát (felségjogot) szentesítette. A paragrafus értelmében az uralkodó lett a legfőbb hadúr, aki gyakorolta a haderőnek háborúban való vezetését és az ezzel való rendelkezését (vezérletét), a legfőbb parancsnoklási jogot és fegyelmi hatalmat (vezénylet) valamint a kinevezésre, a csapatok elhelyezésére, a katonai hatóságok és fegyvernemek megállapítására vonatkozó jogot (belszervezet).

Ferenc Józsefnek a hadsereggel kapcsolatos jogkörét a "magyar hadsereg", a 100 -100 ezer főnyi Honvédség és a Lajtán túli Landwehr (a magyar honvédségnek felelet meg) tekintetében sem kellett megosztania. E kettő esetében a különbség annyi volt, hogy függetlenek voltak a közös hadügyminisztériumtól. A horvát egységekkel kiegészített magyar honvédség "az összes hadsereg kiegészítő része" lett, nehézfegyverzettel nem, csak gyalogsággal és lovassággal rendelkezett, állományát pedig csupán a közös hadsereg feltöltése után lehetett újoncokkal kiegészíteni. A császári és királyi (Kaiserlich und Königlich - K. u K) hadsereg létszáma 800 ezer fő volt, s 1868 után az általános hadkötelezettség alapján egészítették ki. Emelett mindkét fél rendelkezett - mintegy "harmadik vonalbeli tartalékként" - népfelkelőkkel is. A hadkötelezettség a 21 esztendős kor elérése után kezdődött, az újonc három évet tényleges szolgálatban vagy kettőt a honvédség kötelékében, hetet pedig tartalékban töltött.

Betyár világ - Rózsa Sándor

2009-07-22T09:31:00.005+02:00

A szabadságharc bukás után a megye újonnan kinevezett főnöke, a renegát magyar, Bonyhády István lett, aki az új rendszernek egyik törhetetlen híve volt. Önkényeskedéseinek és kérlelhetetlen szigorának híre már eleve is rettegetté tett. Gyűlölte és megvetette a szabadságszerető polgárságot, sőt még a hatóság tagjaival, a város fejével is oly sértően, megalázóan viselkedett, mint valamely keleti kényúr.

A tolvajlások, betörések és rablások egész mindennapiak lettek ebben az időszakban. A külterületen 1850. évi szept.-okt. havában 47 bejelentett bűneset fordult elő. A tél beállta után az esetek még inkább fokozódtak. A következő évben már egész rémületet keltettek az egymást követő nagy rablások. 1851. évi november havában Wagner Ferenc és Savanya Mihály tanyai és Csiszár József városi lakos kirablása keltett nagy feltűnést. A reá következő hónapban Algyőn, Palásthy uradalmi igazgatónak, majd Szél József alsótanyai gazdának kirablása keltett megdöbbenést. 1852. évi január 2-án Szabó Ferenc tanyai gazdát, majd pedig tanyák egész sorozatát rabolták ki. Február 25-én a városban Götz Jánosnál volt betörés, 29-én az alsótanyán egy nagy rablás, márc. 3-án pedig a kisteleki vásárról hazatérő karavánt az országúton rabolták ki. Márc. 24-én és 25-én, ápr. 9-én és 10-én éjjelenként, a tanyákon bekormozott arcú rablók garázdálkodtak, s vittek véghez több rendbeli útonállást, rablást és gyilkosságot.

A rablókat vagy gyanúsítottakat, ha kézre kerültek, a katonai rögtönítélő törvényszék elé állították. Ilyeneket Pesten, Kecskeméten és Szegeden szerveztek, ez utóbbit Csongrád és Csanád vármegyék területére. Ha az üldözötteket elfogták, a várba szállították, kihallgatták és néhány óra múlva főbe lőtték. A kegyetlen szigornak ezúton több ártatlan áldozata is volt. Egy ízben 9 csongrádi előkelő gazdát, mert véletlenül a közéjük keveredett rablókkal együtt mulattak, hadi törvényszékileg főbelövésre ítélték.

Bonyhády úgy vélte, hogy egy nagy, szervezett banda űzi garázdálkodásait, s a banda feje nem más, mint Rózsa Sándor. Őt igyekezett tehát mindenáron kézre keríteni. A hírhedt zsiványt néha egy-egy század katona üldözte. Olykor be is kerítették, meglepték, de meseszerű vakmerőséggel a kelepcéből mindenkor kiszabadult. Üldözése közben 13 csendőrt és katonát lőtt le. Fejére magas díjat tűztek ki s remény volt arra, hogy cimborája, Pencz Márton tőrbe ejti. Ámde az 1853. év végén, a Vágó-járás egyik elhagyott kútjában, Pencz Mártont agyonlőve találták. Valószínűleg Rózsa Sándor ölte meg. Most már annál kevésbé remélték, hogy a hírhedt zsiványt kézre keríthetik.

A megrendült közbiztonsági állapotok azonban a policia, a csendőrség és a temérdek rendelet és szigorúság dacára is alig javultak valamit. A rablások a tanyákon és a városban egyre rettegtettek. Egy alkalommal valamely vásárról hazatérő karavánt fényes nappal a Bodom-rétnél a rablók kifosztottak, s egyik vagyonos iparost, Tukacs Imrét meggyilkolták. Megdöbbentő volt az 1856. évi január 31-i Schönfeld-féle kettős rablógyilkosság is. A felháborító, szégyenteljes események következtében most már 10,000 frt jutalmat tűztek ki Rózsa Sándor fejére. De nem a jutalom után való vágy, hanem a rabló komájának, Katona Pálnak civódása alkalmából, véletlenül került a rabló hurokra. Katona felesége 1857. évi május elején egy fejszével orvul úgy ütötte Rózsát fejbe, hogy az elalélt. Bosszújától rettegve, most megkötözték és Rieger János gazda rögtön beszállította a városba . Elfogatásának híre mindenfelé határtalan örömet keltett.

A szegedi várban több mint 8 hónapot töltött vizsgálati fogságban. Mintegy 30 bűntettel volt vádolva, s több száz tanút hallgattak ki az ügyben. Védője Gozsdu Manó volt, s a törvényszék csak életfogytig tartó rabságra ítélte, melynek kitöltésére Pétervárra szállították, 1868-ban amnesztiával szabadult.

Szabadulása után megpróbált becsületesen élni, de az előítéletek ezt szinte lehetetlenné tették. Így hát megint összeszedte cimboráit. Postakocsikat, vonatokat raboltak ki. Nevezetes a Kistelek melletti rablása, melynek során a síneket felszedve siklatták ki a vonatot. A vonaton utazó vadászkatonák 7 társa javát lelőtték, Sándor térdét egy golyó roncsolta, így megint elfogták. Rablógyilkosságért először halálra ítélték, majd ezt 20 évig tartó börtönre változtatták – ám a Csillag börtönből megszökött. Ráday Gedeon királyi biztos fogatta el 1869. jan. 12-én. Az 1872-es pere során (összesen 30 gyilkossággal vádolva) életfogytig tartó rabságra ítélték, 1873. máj. 5-én került Szamosújvárra, az 1267. törzskönyvi számon tartották fogva. A börtönben szabóság, illetve később gyengesége miatt harisnyakötés volt a munkája. Egészsége azonban nagyon megromlott, s 1878. novemberében gümőkórban halt meg a szamosújvári fegyházban.

(Forrás: Reizner János: Szeged története)

A Bach-huszárok

2009-07-22T09:25:00.003+02:00

Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc leverése után Magyarországot a Habsburg–ház nem tekintette többé önálló alkotmánnyal rendelkező független államnak, és ennek megfelelően egy erősen centralizált, önkényuralmi rendszert vezetett be az országban. A rendszer alapelveinek a kidolgozása Alexander Bach belügyminiszter nevéhez fűződött. Bach nem csupán a közigazgatás és a törvénykezés reformját tűzte ki célul, hanem egy új – jó részben idegen származású – hivatalnok réteg kialakítását is. Számukra a huszárok öltözetéhez hasonló egyenruhát terveztetett, amelyet 1853-ban tett kötelezővé. Uniformisuk zsinóros attila volt, görbe karddal és prémes kalpaggal. A magyaros öltözetbe bújtatott német és cseh császári és királyi katonák körszakállt, azonban nem viselhettek, mivel az a bécsi udvar szemében a szabadságharc szimbóluma volt. A lakosság ellenséges érzülettel viseltetett irántuk, és gúnyosan csak „Bach-huszároknak” nevezte őket. A közvélemény szerint a Bach-rendszer az álló katonaságra, az ülő hivatalnokságra, a térdeplő papságra és a csúszó-mászó titkosrendőrségre számíthatott.

Lovagi nevelés és életforma

2009-07-22T09:20:00.003+02:00

Lovag csak nemesember fia lehetett, de csak akkor, ha rendelkezett 7 készséggel: a lovaglás, az úszás, a nyilazás, a vívás, a vadászat, az ostábla vagy sakkjáték és a verselés tudományával. Ennek érdekében ifjúságát a közeli hűbérúrnál való szolgálattal töltötte. A hetediktől a tizennegyedik életévig apródként szolgálva sajátította el a 7 készség alapelemeit. 14 éves korától az ura fegyverhordozójaként részt vehetett a solymászaton és a lovagi tornákon. Ekkor kellett megismernie a lovag legfontosabb feladatait: a hit és az egyház védelmezését, a fejedelem és a hűbérút tiszteletét, a gyengék oltalmazását, az adott szó szentségét valamint a nők tiszteletét.

Amikor az ifjú 21 éves lett és arra alkalmasnak bizonyult következhetett a lovaggá avatás. Az avatás előtti napon az ifjú rituális fürdőt vett, az éjszakát virrasztással töltötte, hajnalban misén vett részt, gyónt, áldozott, ezután felöltötte lovagi felszerelését. Így járult az ura elé, aki lovaggá ütötte az esküt tett ifjút. Ezután következett az aktust betetőző lovagi torna, ahol a fiatal számot adhatott fegyverforgatási ismereteiről. A lovagi torna emellett jelentős társadalmi esemény és jövedelmező üzlet is volt, hiszen egy-egy elvesztett vagy elnyert fegyverzet vagyonokat ért.

Az iszlám

2009-07-21T23:45:00.003+02:00

Az iszlám szó arabul Istennek való odaadást jelent. A zsidó vallás és a kereszténység után a harmadik egyistenhívő világvallásként a 7. században Arábia sivatagjában született.

Isten (arabul Allah) nyilvánította ki Mohamednek (a Nagyon Dicsért). Az iszlám tanításai szent könyvükben a Koránban vannak összefoglalva. A vallás maga nagyon egyszerű, sem szentségeket, sem hivatásos papságot nem ismer. A hívő egyedül áll Isten előtt. A muzulmán hívőnek teljesítenie kell öt alapvető kötelességét, az öt alappillért (arkán).

A tan igazságának elismerése (saháda), a megtérés: a hívő kinyilvánítja, hogy "egy az Isten, és Mohamed az ő Prófétája."
A napi ötszöri ima (szalát), melyet rituális mosakodás előz meg. Közösen a mecsetben az Úr napján, pénteken imádkoznak.
A böjt (saum): ramadán hónapjában hajnaltól napnyugtáig nem ehetnek, és nem ihatnak.
Az alamizsna, a szegényadó (zakát).
A zarándoklat (hádzs): minden muzulmánnak életében legalább egyszer el kell zarándokolnia Mekkába, ha megvan erre a lehetősége.

Justiniánus császár (527-565)

2009-07-21T23:16:00.004+02:00

A bizánci bazileuszok történetei néha a "mélyről jött" emberek "karriertörténetei". Az egyik ilyen, talán a leghíresebb Justiniánusé. Illíriai parsztcsaládból származott, aki tehetséges katonaként látványos karriert futott be a hadseregben. A trónt lényegében puccsal szerezte meg. Felesége, Theodóra Konstantinápoly ismert cirkuszi művésznője volt. Justiniánus célja, hatalomra kerülése után a római nagyság visszaszerzése volt. Ennek érdekében semmitől sem riadt vissza. Uralkodásának kezdetén hatalmas méretű lázadás tört ki ellene. Az események a konstantinápolyi hippodromoszban (cirkuszban) kezdődtek 532-ben. A császári katonaság óriási mészárlást rendezett, melynek eredményeként közel 30 ezer ember halt meg.
A belső rend helyreállítás után a nyugati területek felé fordult. 532-ben békét kötött a keleti határokat fenyegető Szaszanidákkal. Ezután kedvenc hadvezére, Belizariusz vezetésével megindultak a bizánci hadak, melynek eredményeként 533-ban lerohanták a Vandál Királyságot. A következő években megszállták a Földközi-tenger keleti medencéjének szigeteit. A fő célpont Itália volt. A gótokkal vívott, 17 évig tartó háború végleg lerombolta a római világot. A háborúk utolsó felvonásaként 552-ben megvetették a lábukat Hispániában, ezzzel megszerezték az ellenőrzést a Földközi-tenger felett. Justiniánus már a hadjáratok alatt megkezdte a birodalom újjászervezését. Törvénykönyvet (Codex Justiniánus) alkotott, mely a római jog leghíresebb, mai napig ható summája. A császár szigorúan szabályozta az erkölcsöket, s megpróbált rendet teremteni a hivatalok zűrzavarában. Látványos építkezésekbe kezdett: Hagia Sophia (Konstantinápoly), San Vitale bazilika (Ravenna).