Napóleon nagy létszámú, francia és külföldi csapatokból álló seregét nevezte egy levelében 1805-ben "Grande Armée"-nak. A Grande Armée katonái - csak a franciákra vonatkozik - 19. életévüket betöltött, nőtlen fiatalemberek voltak, akiknek az 1798 szeptemberében a katonai összeírásról elfogadott törvény értelmében "sorkatonai szolgálatot" kellett teljesíteniük mindaddig, amíg a körülmények szükségessé tették. 1804 és 1815 között 2.200.000 férfit soroztak be ily módon. A minimális testmagasságot 155 cm-ben szabták meg, s a robosztus testalkat számos, ekkoriban ismertté vált orvosi ellenjavallat mellett is elég volt ahhoz, hogy valakit besorozzanak.
A Grande Armée három részből állt: a gyalogságból (elsősorban ez fogadta be a sorkatonákat), a lovasságból (huszárok, vadászok, dragonyosok, ulánusok, vértesek és karabélyosok) és a tüzérségből, melynek ágyúi több mint ezer méterre voltak képesek kilőni hatkilós golyóikat. Ezt a hatalmas hadat, amikor útra kelt, kiegészítették a tábori csendőrséggel, melynek a rend fenntartása volt a feladata, a műszaki csapatokkal, melynek az előrehaladáshoz szükséges munkákat kellett elvégezniük, és a trénnel, amely a felszerelést szállította. A Grande Armée része volt a császári gárda is, mely a hadsereg "arisztokráciája" volt. A gárdába a legjobb, legdaliásabb, a császár iránt a legnagyobb odaadást tanúsító katonák kerülhettek be.
A Grande Armée irányítása a 26 marsall, 2400 tábornok és több ezernyi ezredes feladata volt.