Hugonnai Vilma 1847. szeptember 30-án született Nagytétényben, grófi család ötödik gyermekeként. A család öt gyermekének nevelésével nevelőnők, házitanítók foglalkoztak, édesanyjuk súlyos tüdőbaja miatt óvatosan érintkezett velük. Majd a pesti Prebstel Mária leánynevelő intézetének lett bentlakásos tanulója. Ez az iskola állt az akkori leánynevelés legmagasabb szintjén, ennél tovább senki sem léphetett.Alig 18 évesen férjhez ment Szilassy György földbirtokoshoz, s e házasságból három gyermeke született. E házasság nem lett szerencsés: a jelentős könyvtárral rendelkező Szilassy család sarja nemigen érdeklődött a szellemi dolgok iránt. Ez lett az a szakadék, amely végül a házasság felbomlásához vezetett.
Jókai Mór lapjában, a Hon-ban 1869-ben cikk jelent meg, hogy Svájcban a nők is járhatnak egyetemre. Vilma hosszú, keserves alkudozásba kezdett férjével, aki hallani sem akart felesége egyetemi tanulmányairól.A viták következtében depressziós állapotba került, végül abban egyeztek meg, hogy minden anyagi támogatás nélkül beiratkozhat az orvosi karra.
1872-ben 25 évesen lett a zürichi egyetem orvosi fakultásának hallgatója. Spártai körülmények között, hónaposszobákban, tejből, rozskenyérből és gyümölcsökből álló étrenden élt. A nyári szünetben asszisztensként dolgozott az egyetemen.
1879. február 3-án védte meg disszertációját (Das erste Hundert Croupoperations in Zürich). Végzése után az egyetem sebészeti klinikáján dolgozott, majd egy alapítványi kórházban töltött egy évet. Végül 1880 februárjában tért haza, de diplomájának hazai elismertetése rendkívüli akadályokba ütközött.
1881. március 31-én letette a hazai egyetemi tanulmányokhoz feltétlenül szükséges érettségi vizsgát. Ezután 1882 májusában kérvényt adott be – melyet a pesti orvostanár kar támogatott – Trefort Ágoston vallás- és közoktatási miniszterhez diplomájának magyarországi elfogadásához, de ezt a miniszter megtagadta. Vilma időközben elvált Szilassytól, családja fenntartásához pénzre volt szüksége. Mivel orvosként nem praktizálhatott, letette a szülésznői vizsgát.
Hugonnai Vilma helyzete nem volt könnyű: hivatalosan szülésznőként működött, betegek sokaságát kezelte, amely munkára "rákényszerült", hiszen ebből a pénzből tartotta fenn családját. Ebben az időben írta "A nők munkaköre" című tanulmányát, amelyben a nők számára is kedvező iskolareform mellett foglalt állást, de minden olyan szervezkedésben részt vett, amely a nők egyenjogúsítását tűzte célul.
1887-ben férjhez ment Wartha Vince jeles vegyészhez, műegyetemi tanárhoz, amely házasságból született 1888-ban Vilma nevű leánya. Wartha kérésére ugyan felhagy szülésznői gyakorlatával, figyelmét és erejét elméleti kérdésekre összpontosította. Ezekben az években sem adta fel oklevelének elismertetését, bár már mint az egész női társadalom problémája jelentkezett. 1895-ben királyi rendelettel lehetővé vált Magyarországon is a nők egyetemi tanulmánya, így 1896. február 10-én újból kérte az uralkodótól zürichi oklevelének elismertetését. Erre 1897. május 14-én kerülhetett sor, amikor Budapesten orvosdoktorrá avatták.
Ezután már hivatalosan is végezhetett magángyakorlatot, elsősorban női és szegénybetegekkel foglalkozott. Tudományos érdeklődése a gyermeknevelésre, a nők és gyermekek egészségvédelmére, a nők ipari foglalkoztatásának kérdéseire, a nők képzésére összpontosult.
A világháború kitörésekor elvégzi a katonaorvosi tanfolyamot és megszervezi az orvosnők hadiorvosi szolgálatát. 1922. március 25-én hunyt el Budapesten
Jókai Mór lapjában, a Hon-ban 1869-ben cikk jelent meg, hogy Svájcban a nők is járhatnak egyetemre. Vilma hosszú, keserves alkudozásba kezdett férjével, aki hallani sem akart felesége egyetemi tanulmányairól.A viták következtében depressziós állapotba került, végül abban egyeztek meg, hogy minden anyagi támogatás nélkül beiratkozhat az orvosi karra.
1872-ben 25 évesen lett a zürichi egyetem orvosi fakultásának hallgatója. Spártai körülmények között, hónaposszobákban, tejből, rozskenyérből és gyümölcsökből álló étrenden élt. A nyári szünetben asszisztensként dolgozott az egyetemen.
1879. február 3-án védte meg disszertációját (Das erste Hundert Croupoperations in Zürich). Végzése után az egyetem sebészeti klinikáján dolgozott, majd egy alapítványi kórházban töltött egy évet. Végül 1880 februárjában tért haza, de diplomájának hazai elismertetése rendkívüli akadályokba ütközött.
1881. március 31-én letette a hazai egyetemi tanulmányokhoz feltétlenül szükséges érettségi vizsgát. Ezután 1882 májusában kérvényt adott be – melyet a pesti orvostanár kar támogatott – Trefort Ágoston vallás- és közoktatási miniszterhez diplomájának magyarországi elfogadásához, de ezt a miniszter megtagadta. Vilma időközben elvált Szilassytól, családja fenntartásához pénzre volt szüksége. Mivel orvosként nem praktizálhatott, letette a szülésznői vizsgát.
Hugonnai Vilma helyzete nem volt könnyű: hivatalosan szülésznőként működött, betegek sokaságát kezelte, amely munkára "rákényszerült", hiszen ebből a pénzből tartotta fenn családját. Ebben az időben írta "A nők munkaköre" című tanulmányát, amelyben a nők számára is kedvező iskolareform mellett foglalt állást, de minden olyan szervezkedésben részt vett, amely a nők egyenjogúsítását tűzte célul.
1887-ben férjhez ment Wartha Vince jeles vegyészhez, műegyetemi tanárhoz, amely házasságból született 1888-ban Vilma nevű leánya. Wartha kérésére ugyan felhagy szülésznői gyakorlatával, figyelmét és erejét elméleti kérdésekre összpontosította. Ezekben az években sem adta fel oklevelének elismertetését, bár már mint az egész női társadalom problémája jelentkezett. 1895-ben királyi rendelettel lehetővé vált Magyarországon is a nők egyetemi tanulmánya, így 1896. február 10-én újból kérte az uralkodótól zürichi oklevelének elismertetését. Erre 1897. május 14-én kerülhetett sor, amikor Budapesten orvosdoktorrá avatták.
Ezután már hivatalosan is végezhetett magángyakorlatot, elsősorban női és szegénybetegekkel foglalkozott. Tudományos érdeklődése a gyermeknevelésre, a nők és gyermekek egészségvédelmére, a nők ipari foglalkoztatásának kérdéseire, a nők képzésére összpontosult.
A világháború kitörésekor elvégzi a katonaorvosi tanfolyamot és megszervezi az orvosnők hadiorvosi szolgálatát. 1922. március 25-én hunyt el Budapesten
Olvasásra ajánlom: Kertész Erzsébet: Vilma doktorasszony c. könyvét
