A hónapok elnevezése

Hónapjaink nevei latin eredetűek. A rómaiak a városalapító Romulusnak tulajdonították az év felosztását hónapokra. A legkorábbi időkben még csak tíz hónap volt a naptárban. A téli időszaknak (január, február) nem volt neve. A hagyomány szerint az egyik etruszk király, Numa Pompilius emelte a hónapok számát tizenkettőre, ő toldotta meg az évet január és február hónapokkal. Ettől kezdve lett január az év első hónapja.

Január: nevét Janus Istenről, a kezdet és a vég kétarcú istenének nevéről kapta

Február: a februare = tisztítani szóból származik az elnevezés, a hónap ünnnepeire az engesztelő, megtisztító szertartások voltak jellemzőek, a rómaiak ezekkel igyekeztek elűzni az ártó szellemeket és démonokat

Március: Mars hadistenről elnevezett hónap, a hadrakelés ideje

Április: az aprire = kinyitni szóból származik az elnevezés; ekkor jött el a tavasz, a kikelet; Aphrodité istennő volt a hónap védnöke

Május: vagy a nagyobb, idősebb jelentésű maius szóból származik az elnevezés, vagy Maiáról, a föld termékenységének istennőjéről kapta a nevét

Június: vagy a fiatalabb junior szóból származik az elnevezés, vagy Juno istennőről kapta a nevét

Július: a hetedik hónapot, amely korábban az ötödik volt, és egyszerűen a quintilis = ötödik nevet viselte, Kr.e. 44-ben nevezték el júliusnak Julius Caesar tiszteletére, akinek ebben hónapban volt a születésnapja

Augusztus: korábbi neve sextilis volt, vagyis hatodik hónap, majd Augustusról nevezték el annak emlékére, hogy az első konzulságát és kimagasló győzelmeit ebben a hónapban érte el

Szeptember: septem = hét; a hetedik hónap

Október: octo 7 nyolc; a nyolcadik hónap

November: novem = kilenc; a kilencedik hónap

December: decem = tíz; a tizedik hónap