Lovag csak nemesember fia lehetett, de csak akkor, ha rendelkezett 7 készséggel: a lovaglás, az úszás, a nyilazás, a vívás, a vadászat, az ostábla vagy sakkjáték és a verselés tudományával. Ennek érdekében ifjúságát a közeli hűbérúrnál való szolgálattal töltötte. A hetediktől a tizennegyedik életévig apródként szolgálva sajátította el a 7 készség alapelemeit. 14 éves korától az ura fegyverhordozójaként részt vehetett a solymászaton és a lovagi tornákon. Ekkor kellett megismernie a lovag legfontosabb feladatait: a hit és az egyház védelmezését, a fejedelem és a hűbérút tiszteletét, a gyengék oltalmazását, az adott szó szentségét valamint a nők tiszteletét. Amikor az ifjú 21 éves lett és arra alkalmasnak bizonyult következhetett a lovaggá avatás. Az avatás előtti napon az ifjú rituális fürdőt vett, az éjszakát virrasztással töltötte, hajnalban misén vett részt, gyónt, áldozott, ezután felöltötte lovagi felszerelését. Így járult az ura elé, aki lovaggá ütötte az esküt tett ifjút. Ezután következett az aktust betetőző lovagi torna, ahol a fiatal számot adhatott fegyverforgatási ismereteiről. A lovagi torna emellett jelentős társadalmi esemény és jövedelmező üzlet is volt, hiszen egy-egy elvesztett vagy elnyert fegyverzet vagyonokat ért.
