Hammurápi legnagyobb alkotása "törvénykönyve" volt, mely a Gilgames-eposz mellett az ókori Mezopotámia legfontosabb írásos emléke. A törvények egy 2,25 m magas fekete sztélére vésve maradtak ránk.A szöveg három, jól elkülöníthető részből áll. A bevezetésben az uralkodó leírta, hogy királyságát az istenektől kapta. A következő rész arról szól, hogy a király az igazság forrása. Hatalmát azért kapta, hogy az "erős ne nyomja el a gyengét". Végül felsorolta azokat a jótéteményeket, amelyekben a városokat részesítette.
Ezután következnek a törvénycikkek, amelyeknek többsége úgynevezett "igazságos ítélet". Ez azt jelenti, hogy valójában nem voltak kötelező érvényűek a bíróságok számára. Minden cikkely két részből áll, az első, a "ha" kezdetű az eset körülményeit írja le, a második tartalmazza az ítéletet.
A befejező rész ismét Hammurápi uralmának isteni jellegét, törvényei igazságos voltát hangsúlyozza.
Hammurápi a "szemet szemért, fogat fogért" elvet alkalmazta. Ezt a barbár törvénykezési elvet nevezzük lex talió-nak (az azonos megtorlás elve).
Mai fogalmak szerint a Hammurápi-sztélé polgári törvénykönyv.
